Halál – átmenet a szellemi életbe

 

Haldoklási folyamat:

A négy elem távozása.

-         Víz elem: könnyezés, vizelet,

-         Föld elem: salakanyagok, belső tisztulás (káromkodás stb..)

-         levegő elem: gázok, lélegzet lassulása, akadozása

-         tőz elem: lassú kihőlés, szem változása és végül a halál.

Utoljára a lélek hagyja el a testet elszakítva az ezüstszálat. Mérhető a lélek súlya! A haldokló egyszerre látja a két világot sokszor és tud kommunikálni mindkét világ felé.

Haldokló segítése, felvilágosítása. (Tibeti Halottaskönyv az életről és a halálról)

 

Haldokló haldoklási folyamata:

  1. Tiltakozás a halál elfogadása ellen
  2. „Miért én” kérdés feltevéseő Miért nem máső
  3. Megoldások a halál elkerülésére, kibúvok keresése.
  4. Halál gondolatának elfogadása, beletörődés a megváltozhatatlanba.

Isten keresése vagy tagadása!

  1. Halál érzése, testi és szellemi megkönnyebbülés. Sokszor a haldokló vigasztalja az itt maradt rokonokat!
  2. Halál

 

Szellemi mozi, előző élet áttekintése: Segítők megjelenése, szellemi vezető, rokon, barát stb..

Áttekintjük és átéljük jó és rossz cselekedeteinket és meglátjuk a

meg nem tett jó cselekedeteinket és annak következményeit!

(a szellemi szférában ezeket megbeszélik a szellemek)

A hirtelen halállal meghalt emberek sokszor nem is tudják felfogni, hogy mi történt velük.

Ezért is érdemes felkészülni már életünkben a halál utáni történésekre –szellemi életre -, hogy ne érjen váratlanul. Természetesen már a földi életünket érdemes úgy kialakítani, hogy megfeleljen szellemi életünk komoly támaszpillérének.

 

Köztes lét szellemei:

Sok ember, amikor meghal tudatlanságból, vagy valamilyen vágy, szenvedély miatt a köztes létben marad. (ezt nevezik szürke zónának is).

Ezek a szellemek nem vesznek tudomást a szellemvilágról és a fizikai világ szférájában maradnak. Főleg földi ember tudja elküldeni őket és felvilágosítani, sok múlik ilyenkor a munkánkon, hozzáállásunkon. Általában 42-47 nap, míg a halott szelleme itt tartózkodik és átmegy a szellemi szférába. Ez az idő nem tartozik a veszélyes időtartamok közé.

Ha utána érzékeljük, hogy itt maradt szeretettünk szelleme (vagy valaki másé), akkor kedves szóval, szeretettel, felvilágosítással el lehet (el kell) küldeni.

Sok ember azért születik le a földre, hogy az anyagi kötöttségektől megszabaduljon, és sokszor pont valamilyen szenvedélye tarja a köztes lét zónájában, és még esélyt sem ad magának, hogy feljusson az őt megillető szellemi szférába.

A köztes lét egy idő után pokol lesz a számunkra, és attól pokol, hogy nem vagyunk tudatosak abban a szférában (pl. köztes lét, megakadva valamelyik lépcsőnél – lásd. Hajótörött „1500 év” vagy öngyilkos lány esete „1910 év”), vagy attól, hogy olyan dimenzióba kerülünk, amit már nem érzünk teljesen magunkénak, de a rezgésünk szerint még oda tartozunk!

Túlvilági találkozások halálunk után: amikor a lélekcsoporttal találkozunk megtudhatjuk, hogy mikor kivel milyen kapcsolatban voltunk a földön. Érdekes lesz a számunkra, hogy melyik szellemi barátunk volt a férjünk – vagy férjeink – gyerekeink stb…

Más megvilágításba kerül sok minden, és új értelmezést kap.

Megszőnik a földi értelemben vett családi kötődés, más nézőpontból szemléljük a történéseket.(örök élet – a rokonok találkoznak a halál után, ezt már itt hamar megtapasztaljuk. Megszőnik pl. a szex érzése, mely a fizikai világ törvényszerő velejárója)

Teremtő képzelettel sok mindet létrehozhatunk és egy általunk elfogadott testben élünk az alsóbb dimenziókban.

Feljebb már energiaként létezünk később, gondolati úton beszélgetünk, az auránk vagy a szellemünk színe elárulja a gondolatainkat, érzelmeinket. Ezekben a szférákban már csak tiszta szellemek léteznek és fejlődnek tovább. Ezek közül születnek le nagy tanítók, szellemi vezetők.

Nagyon fontos, hogy amikor földi ember valamilyen úton eljut a túlvilági dimenzióba, ezekbe a szférákba már nincs bejárása, kivételt képez a tudatos elragadtatással felvitt földi ember, akinek ezt tanítás céljából megmutatták és azért, hogy ezeket elmondhassák a többi embernek. (Énok, Swedenborg, Hermész Triszmegisztosz, Domokos László)

Minden dimenziónak megvan a saját szerepe a lélek tanulása szempontjából, ahogyan fejlődünk úgy megyünk egyre feljebb és megyünk egyre szebb szférákba.

Például a Vénusz híres arról, hogy ott egyesülnek a duál – párok!

Minél magasabb szintekre jutunk el, annál messzebb kerülünk a fizikai világtól, és már nem kell többet visszaszületni.

Az alsó szinteken megtanuljuk a fizikai világ kötődéseit letenni, a bukásunkból kiemelkedni.

Feljebb már komoly feladatokat is elláthatunk, őrszellem vagy segítő szellemként, szellemi vezetőként. Nagyon fontos, hogy ezt a tisztséget olyan szellem töltheti be, aki maga is már legalább egyszer leszületett a földre, ellentétben az angyalokkal, akik tiszta szellemiséggel rendelkeznek.

Később tanácsok tagjai is lehetünk, teremthetünk, és követve a szinteket a végén eljutunk az Isteni egyesülésig. (pár milliárd év még)

Nagyon fontos, hogy idő csak a fizikai világ számára létezik, odaát állapot van!

Halálhoroszkóp elkészítése a szökési lehetőségekkel! (Ezek a lehetőségek általában rajtunk múlnak, éjszaka megbeszéljük a szellemi vezetőnkkel vagy a felettes Énünkkel, hogy mikor akarunk menni, de van, amikor a tudatunk annyira gyenge, hogy helyettünk döntenek.) Pl. 55 helyett 75 év módosítás, vagy fordítva. Ezért nincs alapja a halál időpontjának megjóslásának!

A földön jelenleg 6-6.5 milliárd ember él. A közös szellemcsoportban kb. 12-20 milliárd szellem összesen, sokan várnak leszületési lehetőségre, ezért is nagy kincs az emberi test és az emberi élet nagyon rövid, nincs időnk a tévutakra!

 

A haldoklás tudománya

„Minden haldokló embernek segítséget kell nyújtani abban, hogy ne féljenek a meghalástól. Előtte tudniuk kell, hogy mi fog történni velük a haldoklás ideje alatt, és mi fog történni a meghalás után.
Amikor a földi "számőzetés" véget ér, eljön a halál órája. A haldoklás előtti órában az utolsó kenet során a test hét energiaközpontját, amelyek az életfontosságú szerveket tartalmazzák, azért kenik meg, hogy segítsenek a haldoklónak energiát meríteni ezekből a szervekből, hogy felkészülhessen a teljes eltávozásra az "ezüstzsinóron" át. (Az ezüstzsinór egy vezeték, amely a fizikai testet éteri alakmásához köti.) A halott feloldozásának szertartását azért hozták létre, hogy az ezüstzsinór biztosan elszakadjon, és minden éteri anyag eltávozzon a testből.
Annyi mindent meg lehet tenni, hogy a halál folyamata könnyebb legyen! Nyomást gyakorolni bizonyos idegközpontokra. Egyes hangszínek megszólaltatása, bizonyos fények alkalmazása, mantrák halk kántálása, illatos füstölgők elégetése. Mindez arra való, hogy segítsen a haldoklónak érzékeit a távozásra összpontosítani.

Amikor elérkezik a pillanat, asztrális felhőben ködszerő árnyak veszik körül a haldoklót. Túlvilági orvosok jelennek meg, hogy segítsenek a haldoklónak.
Az egyik áttetsző alak a haldokló fejéhez áll és távolító delejes vonásokat ad. A másik áttetsző alak ezüstösen szikrázó fonalcsomót emel ki a melléből, amit meglazít, ránt egyet a fonalon, a fizikai testből egy másik pávaszemő test emelkedik ki. A pávaszemő testnek látható a feje, a karja, a törzse, végül a lábak.
Az asztrális test vízszintesen lebeg a földi test felett. A fényes ezüstfonál a lelki testet összeköti a fizikai testtel. Mikor a lélek kiemelkedik, az anyagi test mozdulatlanul fekszik, az élet legkisebb jele nélkül. Elveszti eszméletét a haldokló, ahogy szoktuk mondani. Ha visszatért a haldokló, görcsös rándulások futnak át rajta. A túlvilági orvos elvágja az ezüstfonalat (életfonal), a haldokló megrándul, álla leesik, szeme felakad, azután élettelenül nyúl ki az ágyon. A túlvilági környezet eltávozik, a lelket a szellemi fejlettségtől függően irányítják, viszik a szférák birodalmába.

Az itt maradt anyagi testet három napon belül el kell égetni. Hasznosabb a hamvasztás, mint a temetés, mert felszabadítja az eltávozottat egy kötődés alól, amely hajlamossá teszi, hogy fizikai teste közelében maradjon. Szélsőséges esetekben, amikor még a halál után is gondot okoz elvágni a köteléket, a hamvasztás azonnal megteszi.
Miután az asztráltesttől megszabadultunk, a hamvasztás gyorsan megsemmisíti, ahelyett, hogy lassan oszlana a testtel együtt, amely fölött lebeg. Az ember nem könnyen felejti el a testét. Látni akarja azt a valamit, amiről egykor azt hitte, hogy azonos vele. Ez a vágy rögeszméjévé válhat. Ezért olyan fontos a hamvasztás.

Az emberek hozzáállása a halottakhoz alapvetően fontos. Mivel a halottak tudata nagyon érzékeny a benyomásokra, a hátrahagyottak érzelmei nagyon erős hatást tudnak rájuk gyakorolni. Az erős fájdalom rezgést kelt, ami valóságos fájdalmat okoz az eltávozottaknak és visszatartja a továbbfejlődéstől. Tulajdonképpen szerencsétlenség, hogy a halottakat elsiratják, mert ezzel megnehezítik alkalmazkodásukat a másvilághoz.
A halottnak szüksége van az éteri alak más levedléseihez, maga mögött kell, hogy hagyja ezt a héjat, hogy a szellemi, vagy asztrál teste tovább fejlődhessen.
A temetési szertartás eredetileg a békés eltávozás eszköze volt, és nem a bánat rituáléja.
A halál, a tudat központjának áthelyezése a fizikai világból a mentálisba - a magasabb hullámhosszra hangolódás.

 


Szellemi munkavégzés:

 

Belső szellemi munka: Tanulás, mások tanítása, érkezők fogadása – segítése, leszületések megtervezésének segítése, - előkészítése. Természettörvény megismerése és megtapasztalása, esetleges leszületés megtervezése.

Alacsony dimenzióban például a szellemek szinte „iskolapadban” ülnek és tanulnak a magasabb szinten álló földi emberektől! (pl.- a mai előadás)

Az igaz szellemvilág a munkájával szinte egybefonódik a földön szolgáló, tanuló ember – szellemek munkájával. (Éjjel például kiértékelésre kerül a földi élet, és finomítások történnek, amikre törvényszerően nem szabad emlékezni)

 

Külső szellemi munka: köztes lét lelkeinek megmentése, fizikai világ segítése (őrszellemek, segítő szellemek – sugallatok, sorsok alakítása, élethelyzetek megoldása közösen a többi vigyázó szellemmel )

Nagyon fontos, hogy a szellemek rájönnek, hogy sugallatokkal tudják befolyásolni életünket, be tudnak avatkozni. Aki alacsony szinten áll, az veszekedéseket, rossz tetteket, cselekedeteket sugall, később, amikor szellemi tisztasága magasabb fokozatra ér, akkor a jó szolgálatába állítja erőit. Ilyenkor jönnek az építő, segítő ötletek, „véletlenszerő” megmenekülések stb…

 

LÁTHATATLANUL TEVÉKENYKEDő EMBEREK

Kétféle osztálya van azoknak, akik bele tudnak nyúlni emberi ügyeinkbe, és ezek mindkét esetben olyan emberek, mint mi magunk, akik egy olyan fejlődési fokon állnak, mely nincs nagyon messze a miénktől. Ezeknek egyik osztálya azokból áll, akiket mi halottaknak nevezünk. Azt hisszük, hogy ők tőlünk nagyon messze tartózkodnak, de ez tévedés, ők nagyon közel vannak hozzánk. Ha ők új életformájukban a mi fizikai testünket rendszerint nem is láthatják, látják asztráltestünket, és ezen keresztül ismerik minden érzésünket. Tudják, mikor vagyunk gondban, mikor van segítségre szükségünk stb., s néha abban a helyzetben vannak, hogy tudnak is nekünk segíteni. Itt tehát jelentős számú segítőtársunk van, akik készen állnak arra, hogy alkalomadtán életünkbe beleszóljanak.

A másik osztályba azok a láthatatlan segítők sorolhatók, akik már e-világi életükben is tudnak az asztrál-szinten mőködni. Egyszerőbb lenne ezt úgy kifejezni, hogy mialatt még fizikai testükben vannak, mert ebben az esetben nevetségesen hatna az élő vagy holt kifejezést használni, az ő esetükben ez hamisan is csengene. Ugyanis mi, akik ebben a fizikai testbe mintegy bezárva, a föld visszataszító ködjeibe burkolva, vakká téve aziránt a csodálatos fény iránt, amely ránk sugároz, mi vagyunk az igazi halottak, és nem azok, akik a hús terhét lerakva erőben és ragyogva léteznek, sokkal teljesítőképesebben, mint mi.

Gyakran segítenek, mind az élőkön, mind a holtakon, de figyelembe kell vennünk, hogy csak bizonyos körülmények között tudnak hatni. - Ha valaki kap ilyen erőket, az ilyen képzést csak korlátozottan használhatja. Soha nem veheti igénybe önző célokra, - nem mutathatja be erejét úgy miként azt a spiritiszta szeánszokon nevezik, bizonyságtételként kíváncsiság kielégítésére, nem használhatja mások ügyeibe való hívatlan beavatkozásokra, - és sohasem tehet olyat, ami a fizikai világban jelenség jellegő lenne. Megtehetné, ha úgy döntene, hogy egy holtnak üzenetet vigyen vagy élőnek a holt válaszát továbbítsa, - ha ez a Mester különleges tudásával történne. - Ezek a láthatatlan segítők tehát nem képezhetnek láthatatlan detektív-irodát, - sem pedig asztrális tájékoztató központot, - mindössze nyugodtan és egyszerően végezhetik a rájuk bízott feladatokat.

 

SEGÍTSÉG A HALOTTAKNAK

Nagyon sokféle módon segíthetünk a holtaknak. Először is a legtöbbőket fel kell világosítani arról az új világról, amelyben tartózkodnak. Valójában ezt a vallásuknak kellett volna megtennie. Megmagyarázni, hogy mi vár rájuk, hogyan élhetnek tovább az új körülmények között, de a legtöbb esetben sajnos semmi ilyen nem történik. Ezért érzi magát a legtöbb halott roppant levertnek az új körülmények között, sokan pedig tényleg riadalomban vannak. Vigaszra és megnyugtatásra van szükségük, mert azokkal a gondolatformákkal találkoznak, melyeket ők és a hozzájuk hasonlók évszázadokon át hoztak létre olyanokat, mint valamiféle dühös és kegyetlen istenség vagy valamilyen személyes ördög. Akkor sajnálnivaló rémületbe esnek, amely nemcsak rossz számukra, hanem gátolja is a fejlődésüket, valamint segítőjüknek sok idejét és fáradtságát veszik igénybe, amíg ésszerőbb elmeállapotba kerülnek.

Szeretettel kell irányukba fordulni, ha kell fel kell világosítani őket a helyzetükről.

A földi dolgainkat úgy kell alakítani, hogy ne okozunk nekik szenvedést, jó érzéssel menjenek el, nem szabad őket itt tartani!

Nézzük meg, hogy mit írnak a teozófusok a halál utáni életről, a közvetlen élményekről:

Átmenet:

Első pillanatra minden ugyanolyan, mint eddig, csak finom különbségek vannak.

Ugyanabban a szobában vagyunk, ugyanazok tárgyak között, csak finomult a látásunk, érzékelésünk. Észreveszzük mások gondolatait, érzéseit.

„Állapotának megértése talán a következőképpen folyik le: látja maga körül a barátait, de csakhamar észreveszi, hogy nem mindig tud kapcsolatba lépni velük. Beszél hozzájuk, de úgy tőnik, nem hallják őt. Megpróbálja megérinteni őket, de nem érzik. Ekkor még mindig bebeszélheti magának, hogy álmodik, s majd újra felébred, mert hiszen álmában tud a barátaival kommunikálni úgy, mint azelőtt. De fokról-fokra rá kell jönnie, hogy meghalt, és akkor rendszerint kényelmetlenül kezdi magát érezni. - Hogy miértő - Újra csak azért, mert olyan pontatlan tanulmányokkal tömték tele a fejét. Miután nézete szerint ez az állapot nem az, amire ortodox módon felkészült, így nem is fogja fel, hogy hol van és hogy mi történt vele. Mint ahogy egy angol tábornok mondta erről a helyzetről: "de ha meghaltam, akkor most hol vagyokőő! - Ha a mennyországban, akkor nem tartom sokra. Ha meg a pokolban, akkor ez jobb annál, mint amit vártam!"

Tisztítótőz.

Az asztráltestben bennmaradnak az érzések, és ezek sok szellemnek komoly szenvedést okoznak.

Ha még a földi életében legyőzte volna ezeket a vágyakat, azon erőfeszítései mértékének megfelelően kevesebbet érezne belőlük a halál után. Másodszor, ez az egyedüli módja e bőntől való megszabadulásnak. Ha egy alkoholistának vagy egy kéjencnek az életéből közvetlenül kellene a legközelebbi inkarnációjába átmennie, akkor ennek a tehernek a rabszolgájaként születne, amely kezdettől fogva uralná őt, és nem volna lehetősége, hogy ettől megszabaduljon. De mivel a vágy önmagában fokozatosan elhal, így az Ego az új életét már teher nélkül kezdheti el, s az a lélek, amely egyszer már egy ilyen kemény leckét kapott, minden lehető erőfeszítést meg fog tenni, hogy alsóbb tudathordozó eszközét visszatartsa az ilyen hiba ismétlésétől

Mindez már ismert volt a világ számára a klasszikus ókorban. Ezt világosan láthatjuk meg Tantalosz mítoszában, aki szenvedett, mert sohasem olthatta el égő szomját, mivel abban a pillanatban, amikor a víz elérte volna ajkát, az újból visszahúzódott. Sok bőn hoz magával ilyen, és ehhez hasonló, borzasztó eredményt, ha más formában is. Képzeljék csak el a zsugorit, mennyire szenved majd, ha aranyát nem halmozhatja, sőt, azt idegen kezek pazarlóan szétszórják. Vagy gondoljanak csak a féltékenynek a kínjaira, akinek az érzelmei most még erőteljesebbek, mint voltak a földön, de aki tudja, hogy már nem áll módjában közbeavatkozni. - Vagy emlékezzünk a görög mondavilág Sziszüphoszára, aki arra volt kárhoztatva, hogy egy nehéz sziklát görgessen fel a hegyre, s valahányszor már majdnem elérte a csúcsot, a szikla mindig visszagurult. Milyen találóan példázza ez az olyan embert, akinek a földön csak evilági törekvései voltak, egész becsvágyát az öncélú vágyak kovácsolása képezte, aminek egyenes következménye, hogy ezt kell folytatnia az asztrális világban is.

Vannak leckék, melyeket csak a földi életben lehet megtanulni. Minél hamarabb megtanuljuk, annál hamarabb menekülünk meg annak a szükségességétől, hogy egy ugyanolyan korlátozott lehetőségő következő életbe térjünk vissza. Ezért nem merészelhet senki hamarabb véget vetni életének, mint ahogy annak eljött az ideje, bár valójában örülhet, ha elérkezik az időpont, mert beléphet a cselekvés és a munka felfrissülésének az időszakába.

A „tisztítótőzben” felismerjük hibáinkat a szenvedés által, és szép lassan letesszük azokat, és a szellemi evolúcióban feljebb léphetünk. Ha sikerül a fizikai síkon ezt már letenni, akkor ezzel meg tudjuk könnyíteni szellemi életünket.

Mennyei világ:

A földi életében az ember a szenvedélyei és vágyai által asztráltestben kell éljen, és abban kell élnie asztrális létezése folyamán, amely idő jellemének megfelelően boldog vagy nyomorúságos. Most, a tisztítótőz véget ér, mivel az ember alacsonyrendő természete kiégett, és most már csak a magasabb, finomabb gondolatok maradnak meg, azok a nemes és önzetlen aspirációk, amelyeket földi élete alatt árasztott ki. Ezek a gondolatok köréje győlnek, és egyfajta burkot képeznek körülötte, amelynek segítségével majd képessé válik abban a finomabb anyagban bizonyos típusú rezgésekre reagálni.

 

Ezek az őt körülvevő gondolatok azok az erők, amelyeket a mennyország gazdagságából merít, s amelyek mint valami végtelen kiterjedéső tárházban állnak rendelkezésére, amelyből éppen azokat a gondolati erőket merítheti, amelyeket a fizikai és asztrális világban ő maga hozott létre. Vonzódásainak és odaadásának magas színvonala meghozza a gyümölcseit, hiszen minden eddigi önzés a földi vágyak birodalmában maradt.

Mindaddig, amíg az ember tudata a fizikai és az asztrálvilágra van összpontosítva, addig az az energia nem tud rá hatni. Ahogy azonban átmegy a mentális világba, mint készen álló zsilip nyílik ki, és megkezdheti tevékenységét. Ezáltal eleget tesz a tökéletes igazságszolgáltatásnak, mert ha a mi szemszögünk szerint alacsony földi világunkban az önzetlenség nem is érhette el célját, és látszólag minden hiába volt, mégsem vész el soha semmi.

Ismeretlen Internetes forrásból
2004-02-0